Machete

2015-ben jelent meg a független forrásokból összehozott, posztapokaliptikus környezetben játszódó Turbo Kid, ami a Fallouthoz hasonlóan dézsából mérte a humort és az erőszakot, és egyből belopta magát a B-filmek rajongóinak szívébe. A főszerepben egy képregényfanatikus kölyök áll, aki BMX-ével járja a pusztaságot, kedvenc fiktív hősének identitását felöltve pedig az emberek védelmére kel és újdonsült android barátjának, Apple-nek a megmentésére indul, megpróbálva szembeszállni a kopárságot uraló zsarnokkal, akit nem mellesleg Michael Ironside játszik. A bár nem hibátlan, de szívvel-lélekkel megalkotott film folytatására már közel egy évtizede várnak a rajongók (többek között én is), a várakozást azonban most egy játék teheti könnyebbé, mely nem szimpla adaptációja, hanem közvetlen folytatása az első filmbeli eseményeknek.

Videojátékos adaptációból már rengeteget láthattunk, folytatásból és új történetekből már kevesebbet, olyanokat meg igazán ritkán, amik még jól is sikerültek. Pozitív példaként természetesen fel lehetne hozni a Strabreeze által tető alá hozott Riddickeket, a Ghostbusters duológia folytatását, az első két Alien film közé beékelődő Isolationt, netán a sokak által elfeledett John Woo’s Strangleholdot, de itt a lista nagyjából meg is állna. A korábban a PewDiePie: Legend of the Brofistet jegyző OuterMinds második alkotása azonban egyértelműen ezen programok közé sorolható be, ugyanis nem csak kellő tisztelettel és odaadással nyúlik az alapanyaghoz és egyben bővíti ki annak világát és mitológiáját, de emellett egy, a saját lábán megállni képes, érvényes videojáték is, amely a film ismeretétül függetlenül is hatalmas szórakoztató értékkel bír.

[+]

Na de milyen játék is a Turbo Kid? A készítőknek láthatóan fontos célja volt, hogy a film minden lényegi elemét átültessék az interaktív közegbe, így például a retro érzést szem előtt tartva a pusztaság kimondottan tetszetős pixel-art köntösbe csomagolva elevenedik meg előttünk, míg a bejárható világ – lévén egy Metroidvaniáról van szó – nem csak a gyalogos, de a biciklis közlekedésnek is teret ad a számtalan rámpának és ugratónak hála. Megjegyzendő, hogy utóbbihoz hasonlót műfajon belül eddig csak a Laikában láthattunk, azonban míg az rendre monotonitásba torkollott megannyi repetitív eleme miatt, addig a Turbo Kid az akár 20 órásra rúgó játékideje alatt is fenn tudja tartani az érdeklődést, és nem csak azért, mert jobban nyúl a motoros-bicajos formulához.

[+]

A posztapokaliptikus kaland egyik legnagyobb erőssége az addiktív játékmenete, valamint az, hogy minden elemében képes némi újdonsággal szolgálni. Először is visszaköszön a filmből ismerős machete és a Nintendo egykori vívmányára emlékeztető Power Glove, melyek nem csak kulcsfontosságú eszközeink lesznek ellenlábasaink miszlikbe aprításában, de néhol az előrejutásban (például kapcsolók aktiválásában) is segédkeznek majd. A harcrendszer kapcsán itt az érdekes húzás az, hogy a türelem és a taktikázás egészen fontos szerepet kap. Mivel pár ütésből ki lehet puffanni – bár ez igaz valamennyi pusztalakóra is – élettöltő flaskákat pedig nem használhatunk, alaposan meg kell gondolnunk, hogy mikor és mit lépünk – főleg, hogy csak itt-ott elhelyezett kanapéknál lesz lehetőségünk elmenteni az állásunkat.

Power Glove

Természetesen mivel Metroidvania játékról van szó, a tekervényes pályadizájn, a rejtett tárgyak megtalálása, és az általános felfedezés mellett fontos szerepet kap a karakterünk fejlesztésének lehetősége is, így egy idő után ellenállóbbá tudunk válni a minket ért támadásokkal szemben. Persze ez csak a fejlesztés egyik oldala, mert az életerő növelése mellett szerezhetünk különféle, bármikor cserélhető chipeket, melyek egy-egy tulajdonságunkra vannak kihatással, míg vannak olyanok is, melyek új képességekkel ruháznak fel minket – utóbbira jó példa a szöges kerék, melynek segítségével bármilyen felületre rá tudunk tapadni a bicajunkkal – igaz, csak egy meghatározott ideig. A játék sajátos Metroidvania érzését pedig főleg ez határozza meg: sokszor a gyalogos és a BMX-es közlekedés között kell zsonglőrködnünk új helyek eléréséhez, mindezt pedig a zsánerhez képest egy már az elején is jóval nyitottabb és több szabadságot adó környezetben.

[+]

A játék során persze nem csak a pusztaság buckáit fogjuk járni, hanem néha meg fogunk fordulni a játék központi helyéül szolgáló, kvázi a civilizáció egyik utolsó bástyájának számító városban. Itt amellett, hogy érdekes karakterekkel ismerkedhetünk meg és vásárolhatunk, több mellékküldetést is elvállalhatunk, így többek között összegyűjtve azon Turbo Kid képregény egy számát, melynek főhősünk már a filmben is oly nagy megszállottja volt (ehhez persze rögtön hozzá kell tenni, hogy a legemlékezetesebb mellékküldetés mégiscsak az, melyben segíteni kell aranyos robotoknak a tömeges eutanáziában). Amennyiben pedig nagyon rákaptunk a biciklizés fortélyaira, akkor a világban elszórt kihívások által próbára tehetjük tudásunkat, akár időmérő, akár trükkversenyeken, különféle jutalmak (pl. új bicikli skin, extra fejlesztési anyagok) reményében.

[+]

A játékmeneti jóságok mellett említést érdemel a program audiovizuális megvalósítása. A zenéért a mozgókép nótáit is jegyző Le Matos (Jean Philippe Bernier és Jean Nicolas Leupi párosa) felel, az eredmény pedig fantasztikus, a retro synth hangzásvilág teljességgel megeleveníti a film hangulatát. A vizualitás hasonlóan erős: minimalizmusa ellenére (vagy talán pont amiatt) remekül át tudja adni azt a fajta nyers brutalitást, ami a filmre is jellemző volt – például amikor belestül kiforgatunk egy életünkre törő pusztalakót. Ráadásul a külsőségek sokat segítenek a történetmesélésben, a hátterek pedig a legtöbbször nem statikusak, hanem tele vannak izgő-mozgó elemekkel, karakterekkel, amik segítenek minden jelenetet dinamizmussal és élettel megtölteni.

[+]

Összegzés

Ennél jobbat egyik Turbo Kid rajongó sem kívánhatott volna. A videojátékos formában tető alá hozott kaland nem csak kiváló folytatása a 2015-ös filmnek – ami remélhetőleg elviselhetőbbé tudja tenni a következő részre való, hosszas várakozást – de egy önmaga jogán is kiemelkedő, szeretettel és odaadással megalkotott Metroidvania, amit mindenképpen érdemes kipróbálni a műfajt kedvelőknek.

A Turbo Kid április 10-én jelent meg PC-re és később érkezik Switch-re is.

A Turbo Kid legjobb vonásai:

• Tökéletesen eltalálták a film hangulatát, zenei világát, és képi megvalósítását;
• a bicajos felfedezés legalább annyira szórakoztató, mint a gyalogos;
• egyedi világ, kellőképpen különböző helyszínek, érdekes háttértörténet, jópofa karakterek.

A Turbo Kid legrosszabb vonásai:

• A bejárható világ hatalmas nyitottsága néha kissé fókuszálatlanná teszi a játékot, és olykor így kevésbé jutalmazó erejűek a felfedezést segítő új képességek.

Koncz Dávid