ELSŐ OLDAL
Egy üres kollégiumi szobában döglődöm éppen. A kinti építkezés monoton zaján kívül - ami már fel sem tűnik, annyira megszoktam - három darab hangot tudok azonosítani: az egyik a rosszarcú szovjet gyártmányú hűtő ismerős hümmögése, a másik egy bazinagy légy (vagy bögöly?) irritáló zümmögése, a harmadik meg a kis fekete DS-em hangszórójának prüntyögése. A levegő fülledt és egy helyben áll, a rovart próbálom likvidálni, de nem adok bele mindent, csak úgy fél erőből hadonászom néha a papucsommal. A kihaltság általános, az egész folyosón jó ideje nem lakik egy lélek sem, az épület már csak néhány, hozzám hasonló renegát, ingyenélő huligánnak ad otthont. A Volt egyszer egy vadnyugati fíling azonban nem hatol el a tudatomig, nem is tudna, hiszen gondolataimat teljes egészében lekötik a két képernyős masina kijelzőjén pergő események. Igen, ez az, ugrok fel az ágyról - látom, ahogy Cecil utolsó kardcsapása után már szublimál a pixelszörny, legyőztem a mocsadék Golbez egy újabb csatlósát! Átvezető következik, de én behajtom a gépet (áldom a pause-funkciót), teszek két lépést a frigóig, kiemelem a jó előre behűtött Villány-környéki cabernet-t, és öntök belőle egy amolyan többfunkciós bögrébe (tea, kávé, kakaó, porleves), amiről még képes vagyok levakarni a gyanús szagú "bevonót". Túl hideg a bor, de ízlik... vigyorgok, a Final Fantasy IV újra elvarázsolt.A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
