Halo Infinite - Teszt

Több mint hat év után ismét egy gyűrűvilágra tehetjük a lábunkat, ahol eddig nem látott veszedelmek várnak ránk.

Master Chief visszatér

2001. november 15. Mintha tegnap lett volna, amikor a Microsoft piacra dobta a vállalat első konzolját, amely akkor az Xbox nevet kapta, hozzá pedig a Halo: Combat Evolved című játékot, amely a világ egyik legnépszerűbb FPS szériájává nőtte ki magát az elmúlt két évtizedben. 20 éve volt, hogy először tehettük virtuális lábunkat egy eddig ismeretlen földre, ahol nem várt veszélyek, ellenségek és rejtélyek vártak ránk. Egy világ, amely azóta milliók fejében lett maradandó élmény: Halo.

A gyűrűvilág története és a mögötte álló sztorik az évtizedek során óriásira nőttek, ennek köszönhetően számos folytatást, mellékágat, könyveket, regényeket és egyéb videojátékokat kaptunk, amelyeknek köszönhetően hónapokra/évekre el tudtunk merülni a misztikus helyszínek által nyújtott történetekben. A belső nézetes akciójátékok kedvelői legutóbb 2015-ben találkozhattak Master Chieffel a Halo 5: Guardians-ben, amelyet akkor 90/100 pontra értékeltem, ez utólag visszagondolva talán kicsit túlzás volt, mai fejjel már kevesebb pontszámot kapna, de csak azért, mert a korábbi epizódok sokkal magasabbra tették a lécet, mint akkoriban hittem.

Nagyjából hat évnyi várakozás (Addig “csak” olyan mellékágak születtek meg, mint a Halo Wars 2, amely azóta is konzolos RTS etalon szerintünk) a hónap elején megjelent végre a Halo Infinite, amely ezúttal egy számozás nélküli folytatásként szeretné visszahozni nekünk azt, amiért anno szerettük a szériát, mellette pedig eddig nem látott újdonságokkal is megismerteti a régi rajongókat és az újoncokat. Mielőtt belekezdenénk, elmondanám, hogy a teszt az Xbox Series X kiadás alapján íródott, a legutóbbi patch/frissítés figyelembe vételével. Amennyire a lehetőségek engedik, próbálok mindenképp spoiler mentesen írni a játékról.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt