Antidetektív

A játékbeli taumaturgia nem az a tűzgolyó-dobáló mágia, mint ahogy azt a klasszikus fantasyből megszoktuk: Wiktor képességei elsősorban az érzelmek érzékeléséről, és ritkábban azok manipulációjáról szólnak. Így aztán azonnal érzékeljük a bűntudatot, ami egy értékes ékszerhez kötődik, és rögtön elkezdhetünk nyomozni, érdeklődni annak forrása felől – és persze az is mindig azonnal kiderül, ha valaki legbelül nagyon nem úgy érez, mint ahogy a felszínen viselkedik. Az először apja eltűnt grimoárját kajtató Wiktor nyomozásában ez természetesen igen hasznos eszköz, de ez kiterjesztett érzékelés fontos és elhanyagolható részletek tucatjait fedi fel ezen túl is. Néha az életünk múlik rajta, hogy kiderítsünk valami eltitkolt igazságot, másszor pedig egy csinos elsőbálozó lány kérésére kell a barátairól előásnunk apró kis érzelmi titkokat. Sajnos a manipuláció lehetősége érthetetlenül ritkán nyílik meg, pedig igen sokszor jönne jól, ha valakit idejekorán ki lehetne békíteni, vagy épp valaki másra uszítani.

[+]

Wiktor képességei a salutornak nevezett bizarr, csak a mágusok által látható lényeknek köszönhetők – és a játék legérdekesebb pillanatai azok, amikor rábukkanunk egy ilyen, általában valaki másban rejtőző bestiára, és megpróbáljuk előcsalogatni, majd magunkhoz csatolni azt. Ezek a démonszerűségek mindig valami jellembeli hibára vannak rácuppanva, és azt fordítják ki önmagából, néha egészen extrém szinten is. A Veles nevű kígyószörny például az intrikából táplálkozik, és csak akkor tudjuk előhívni, ha egy elegáns soirée-n sikerül kideríteni, hogy ki is az, akinek a cselszövései még ebben az átlag újgazdag környezetben is kiemelkedően kegyetlenek és kuszák. A valóságban ez és a hasonló fontos feladatok azért sajnos korántsem olyan feszültek, mint lehetnének – amennyire meg tudom állapítani, végleg elrontani a dolgokat nem lehet. Az ugyan megeshet, hogy egy nem- megtalált információ, vagy egy korábbi markáns döntés miatt egy-egy cselekvési lehetőség vagy párbeszéd-opció kiszürkül, de ha követjük a jobbklikkel előidézhető vörös varázscsillámokat, rákattintunk minden ikonra, akkor minden információ a birtokunkban lesz ahhoz, hogy megoldjuk az ügyeket – és sajnos ez néha rendkívül passzívvá teszi a narratíva szerint még oly magas tétekkel rendelkező helyzeteket is.

[+]

A harcok során persze Wiktort legyőzhetik ellenfelei, de ez meglehetősen ritka dolog – nálam csak akkor fordult elő, amikor túl sokáig halogattam a gyógyítást, vagy elmulasztottam a negatív státuszok rendszeres letisztítását. Az összecsapások során mindig Wiktort, illetve egy salutort irányítunk – utóbbiak között pedig akár körönként szabadon válogathatunk. A szokásos lehetőségek, mutatók és rövidítések között a Fókusz hathat csak idegenül: ha ezek a védelmi ikonok valakiről eltűnnek, az illető ellen már a legdurvább támadások is bevethetők lesznek. Bár tényleg többféle taktikát lehet használni, az igazi ravaszkodásra, a teljes odafigyelésre azért nem leszünk rákényszerítve – a Thaumaturge még a főellenségnek számító új salutorok legyőzésekor sem kifejezetten nehéz. Egyetlen dologra kell figyelni: a képességpontok egyszerű kiosztása extra bónuszokat is megnyit, amelyeket aztán a „rendes” támadásokba lehet elhelyezni. Így hozhatók össze például olyan mérgezések, amik rögvest fókuszt is sebeznek, a legdurvább sebzésünket alapból megduplázhatjuk, vagy mondjuk 50%-os eséllyel ható bénítást adhatunk egy fürge ütéshez. Ezekkel szép kombinációkat lehet összerakni, és így akár a fókuszpontok gyors leütésére, akár a körönként ható sebzések halmozására koncentrálnánk, bőven lesz erre taktikai lehetőségünk.

[+]

Ahhoz képest, hogy a Thaumaturge is az indie játékok közé tartozik (bár a lengyel fejlesztőstúdió kifejezetten nagynak számít e kategóriában), kifejezetten igényes körítést kapott: Varsó utcái az eltérő napszakokban még akkor is gyönyörűen néznek ki, ha néhány városnegyedben nincs túl nagy forgalom. (Az idő egyébként a zónák közti gyorsutazásokkal és a küldetésekkel telik, de padon pihenve mi is várakozhatunk.) Persze mindez jobbára csak színpad, mert a házak nagy részébe nem léphetünk be, a járókelők java pedig nem megszólítható – de a hangulat építésében a zsúfoltabb negyedek nagyszerűen vesznek részt. Öröm volt látni, ahogy egy eső után a kölkök ugróiskolát és rajzokat krétáznak a járdára, és persze azörömlányokkal és részeg halászokkal teli negyed is sok látnivalót kínál. És bár a teljes játék, a legutolsó párbeszéd is szinkronizálásra került, ezt már nem tudom ennyire dicsérni – mivel a sok lengyel és orosz szó használata miatt jobbára helyi szinkronszínészeket alkalmaztak, ezért mindenki akcentusos angollal beszél. Érthetetlen, de nincs orosszal vegyített lengyel szinkron, pedig szerintem az igen sokat adott volna hozzá az élményhez.

[+]

Én a Thaumaturge azon pillanatait élveztem a leginkább, amelyekben egyesült a valós (vagy legalábbis hihető) történelmi események és Wiktor mágiával teli történetének feszültsége, és ahol a feladatot inkább a párbeszédekkel, és nem ökölharccal kellett megoldani. Igaz, túlzottan sok gondolkodásra nem volt szükség, hiszen itt sajnos a következtetéseket nem a játékos, hanem a karaktere vonja le, a nyomozást pedig felváltja a mágikus por követése – de az érdekes környezet, a jól megírt narratíva és a riválisaihoz képest nagyszerű körítés sok dologért kárpótolt. A műfaj kedvelői közül talán csak azok problémázhatnak igazán rajta, akik a szerepjátékokban leginkább a harcokat kedvelik – az tényleg nem túl mély, de 1905 ismerősen idegen világa talán még őket is meg tudja győzni.

Összefoglalás

A ritkán látott századfordulós Közép-Európa nagyszerű helyszín egy nyomozós szerepjátéknak – és bár sajnos maga a nyomozás nem kíván meg különösebb gondolkodást a játékostól, a sokféleképpen megoldható feladatok, Wiktor Szulski, Raszputyin és az okhrana összegabalyodó története, illetve a háttérben tevékenykedő démoni lények így is könnyen elkapják a játékost.

A The Thaumaturge kizárólag PC-re jelent meg. A tesztjátékot a 11 Bit kiadó biztosította.

A The Thaumaturge legfőbb pozitívumai:

• Az 1905-ös Varsó kiváló környezet;
• a taumaturgia és a salutorok hangulatos extrák;
• sokféleképpen megoldható feladatok.

A The Thaumaturge legnagyobb hiányosságai:

• A nyomozás szinte magától megy;
• csak „akcentusos angol” szinkron van.

Bényi László